Világméretű szentségimádás (2019. június 22.)
Idén Alsómocsoládra szervezzük a régiós kirándulást, amelynek keretében családos, elmélkedéssel egybekötött szentségimádáson veszünk részt az alsómocsoládi Szent András templomban, délután 14.00 – 15.00 óra között.
Evangéliumi Tanácsok (2017. április 22.)
„Április 22-én szombaton vett részt a dombóvári házas hétvégés közösség az Evangéliumi Tanácsok lelkinapon a Szent Imre közösségi házban. A szegénység, engedelmesség és tisztaság – másként fogalmazva a birtoklás, hatalom és szexualitás – témaköreit hallgattuk és gondolkodtuk végig Bartos Károly atya, Szakmáry András és Kamilla, valamint Horváth Zsolt és Judit vezetésével. Az átgondolást kérdések segítették, amelyek kifejezetten a párkapcsolat, a házasság szempontjából közelítették meg ezt a három nagy témát. Mindhárom témakör egy-egy szentírási részlettel került felvezetésre.
Meglepett bennünket a birtoklás sokfélesége – az anyagi természetű javakon kívül még nagyon sok mindent lehet birtokolni, pl. neveltetést, tudást, külső megjelenést, humort stb. A birtoklás viszont foglyul ejthet, elveheti a szabadságunkat. Meg kell tanulnunk az elengedést.
Megtudtuk, hogy mindig van hatalmunk, de a hatalmat társunk megerősítésére, kapcsolatunk építésére kaptuk. Fontos üzenet volt számunkra, hogy a gyengédségben mennyire alapvető szerepe van a kommunikációnak.
A napot közös szentmisével fejeztük be. Lelkiekben gazdagodva, kapcsolatunkban és a közösségben megerősödve tértünk haza családjainkhoz.”
Börzsönyi Péter és Mariann
10 éves a dombóvári házas hétvégés régió (2016. október 5.)
„A tizedik évforduló megünneplését talán nem éreztük teljesen magunkénak, hiszen csak rövid ideje veszünk részt a közösség életében. Ennek ellenére vállaltuk, hogy megmutatunk valamit magunkból, a csoportunkról, bár foghíjasan voltunk jelen.
Az „öregebb” csoportokban csodálatos hölgyeket és igazi férfiakat láttunk, tele humorral, bölcsességgel és szeretettel, akiknek példája követendő és reményt adó. A házastársi hűség csodájáról tettek nekünk tanúságot.
Nagy élmény volt a „hátterező” csoport „színes” bemutatkozása, nélkülük sokkal kevesebbek lennénk és hálával gondolunk az Antióchia közösségért végzett munkájukra. Nagyon tetszett Harmati Ági és Zoli „prezije”, az ötletes és kedves ajándékért külön köszönet illeti őket. A bemutatkozások során éreztünk örömet, szomorúságot, meghatottságot, de mindenekelőtt megajándékozottnak éreztük magunkat a hol humoros, hol pedig felemelő és megindító tanúságtételek hallatán.
A legnagyobb izgalmat (ha Zolti bácsi nem jön el, bizony bajban lettünk volna) és élményt azonban a saját fellépésünk, félig-meddig spontán beszélgetésünk és botladozó táncunk jelentette, amelynek közösségformáló ereje erősítette bennünk az érzést, hogy összetartozunk. A végén újra megfogalmazódott bennünk Attila – bál után feltett – kérdése: ”Mikor lesz a következő próba?”
Nem utolsósorban nagy szeretettel és hálával gondolunk a kisháló tagjaira, hiszen a kezdés előtti izgatott sürgölődésük elárulta, mennyire szívükön viselik a rendezvény sikerét.”
Szeretettel
Pápai Andi és Zoli
Az eseményről készült rövid videó itt látható.
Házas Hétvégés Veni Sancte a Gunarasi Kápolnában (2016. szeptember 25.)
Szeptember 25-én, vasárnap délután tartottuk házas hétvégés Veni Sancte találkozónkat a Gunarasi Kápolnában. Attila atya vezetésével egy kis zarándok kört tettünk meg öt állomással. A találkozó mottójául a plébánia idei jelmondatát választottuk:
„Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” (Mk 10,15)
Az egyes állomásoknál az alábbi témákról hallhattunk rövid bevezetőt:
rácsodálkozás és jelenlét ♦ öröm ♦ bizalom ♦ nyitottság ♦ Isten országa
A “Nyitottságról” szóló állomás Pilinszkytől vett néhány gondolatát szeretnénk felidézni:
„Mit jelent a gyermekség? Először is bizalmat. A felnőttség (s újabban a modern kor) kísértése, a világ képtelenségének érzése: a gyermek számára nem létezik. Ő belenéz a világba, mint a napba (nyitott szemmel a közepébe), s nem vakul bele. Ő bízik benne. Nem ismeri, mégis elfogadja. Gyermeknek lenni annyi, mint bízni az életben.
Másodszor azt jelenti, hogy nyitottan kell élnünk. Nincs miért félnünk. Rettenetes, hogy ezt gyermekkorunkban mindannyian tudjuk, s később szinte kivétel nélkül elfelejtjük! Felnőttségnek nevezzük a zárat, amellyel elzárjuk magunkat a világ s a többi ember elől – s talán Isten elől is? Milyen leszűkülést jelent a felnőttség a gyermekkor tárva-nyitva álló világával szemben, mit átjár a hit!”
A találkozót szentmisével, majd agapéval zártuk. Hála és öröm van bennünk ezért az együttlétért, köszönjük Attila atyának a lelki vezetést.
Börzsönyi Péter és Mariann